...nehez? Vagy legbolkapott, hirtelen felindulasbol torteno? Esetleg sok agyalas elozte meg, annyira, hogy azt erezted, nem is lesz innen elmozdulas soha, teljesen beragadtal egy pontra? Aztan valahogy megis megtortenik - azon kapod, vagyis kaptam magam, egy lepessel, egy dontessel odebb vagyok - de ettol meg nem feltetlen konnyebben lelekben. Egy igazi dontes-paras embernek, vagyis nekem, olykor nem csak a dontesig eljutni nehez, de mellette kitartani is, foleg, amikor ekkora hordereju az. Az egesz eletunkre, eletformankra, jovonkre kihato. Eddig a dontesen szorongtam, most azon, hogy lesz utana. 

42 eves no vagyok, anyuka, egy (milyen kozehelyes, de tenyleg) tunderi (es baromi akaratos) kisfiu anyukaja, (onszantabol) egyedulallo. Annyi mindent mondhatnek es hirtelen megsem tudom, mit is irjak meg ide. Dolgozom, aktiv vagyok, alkoto tipus, talan feladatokba is menekulok. Most nagy faba vagtam a fejszem, mivel vettem egy - ugyan a varos peremen - erdei fahazat. Ide koltozunk hamarosan a kisfiammal.

Tudom, sok kihivas var majd ram, mire az amugy helyes fahazbol valodi otthont teremtek. Ha magamba nezek, akkor az iras tulajdonkeppen a szorongasomat, sot felelmemet hivatitott csititani, valamelyest kordaban tartani. Ha kiirom magambol, megosztom, talan segit. Hogy lesz, mint lesz a jovonk, nem vallaltam-e ezuttal tul magam, nem eletem bukasa lesz ez a "projekt"? Hogy fogom kigazdalkodni telen a futesszamlat, hogy fogom tudni karbantartani a hazat, mennyi ido lesz megszokni az uj eletformank?

Szorongasomat csititando (az iras mellett) keszitettem egy legrosszabb eset forgatokonyvet. Azaz: adok magunknak egy evet a hazban. Ha egy ev utan, minden erofeszitesem ellenere is azt erzem, nem mukodik ez nekunk, meghaladja az eromet, anyagi -  emberi kepessegeimet, akkor, ha hatalmas bukas aran is, de eladom. Ez van. Utana pedig begubozom valahova a biztosba (van ilyen?), ahonnan ki nem tolom magam eletem hatralevo 40 eveben. Igen, 82 -re kalibraltam magam. :)) Valoszinuleg nem birnam ki, de most megnyugtat a menekulout gondolata.

Ma felmennek a hazhoz, nagyon rafer mar a takaritas, de mivel kedd ota a homero, lazcsillapito es a vizszintes voltak a legkozelebbi tarsaim a covid uj verziojanak hala, nem tudom, lesz-e erom hozza. Addig is, legalabb ennyi elkeszult a mai nap, az elso bejegyzes a kvazi digitalis naplomon, a blogomon. 

Esos nap a mai, de ezt is szeretem az oszben, nem csak az aranylo napsuteses delutanokat, amihez eddig volt szerencsenk. Ilyenkor, vagyis most egy kep jelenik meg elottem, ezzel zarom a soraim - es, ha lehet a bloghoz kepet feltolteni, akkor keresni is fogok egy ilyet! Szoval egy ablakot latok esocsepekkel, mogotte elmosodott szinekkel-formakkal, belul konnyvel, bogre forro teaval. Nekem ez a meghittseg, nyugalom, biztonsag erzetet adja. Ezt kivanom most mindenkinek, akinek szuksege van ezekre a minosegekre! Nekem biztosan. 

PS) a keppel nem vagyok teljesen elegedett, de talan atad valamit abbol, amire gondolok.